Közel az Úr mindenkihez…
Adventben és Karácsonykor oly gyakran mondogatjuk: „béke”, „békés”, „békesség”…Hiszen ilyenkor elcsendesül a világ, végéhez közeledik a naptári év, közeleg a téli szünet az iskolákban, s mind önmagunknak, mind másoknak azt kívánjuk: legyen béke.
Régen volt annyira fájóan igaz, mint most: béke után sóvárognak az emberek. Miközben nők, gyermekek, férfiak halnak meg a világ számos pontján, a vélt vagy valós sérelmek okán kitört konfliktusokban, addig mi békében, de nem nyugalomban élhetünk. Nem maradhatunk érzéketlenek a mások fájdalmát látva. S, most a várakozás, a csendesség idején imával fordulunk a Teremtőhöz: Adj békét Uram!
Az adventi koszorún meggyújtottuk az első gyertyát. Kicsiny fénye a vaksötétben még csak figyelemfelkeltő: elindultunk a hosszú úton. Az újabb gyertyák együttes fénye minden héttel egyre erősebben ragyogja be a környező világot és hirdeti:
„Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja.” (Zsolt 145,18)
11. évfolyamos diákjaink gondolatébresztő műsorukkal azt üzenték, hogy a megkezdett úton haladva, a most még félelmetes és rettegett sötétségből a Világossághoz érünk.
„Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen
S ne csak így decemberben” (Juhász Gyula)
Szerző: Tóth Gyula tanár úr
Fotó: Hubai Levente tanár úr
