Köszönünk mindent Marika néni

„Karafa Marika nénit búcsúztatjuk” – terjedt futótűzként a hír csütörtök este (2023.06.08.) a kollégiumban. A hír igaz, de azért pontosításra szorul: ilyen nevű munkatársa nincs a Szent Imre Gimnáziumnak. Valójában Karafa Józsefné Marikáról van szó. Aki hamarosan megkezdi a nyugdíjas éveket.

A kollégium teljes „lakossága” levonult az ebédlőbe, s a mit sem sejtő Marikát meglepve, egy kis műsorral és ajándékkal kedveskedtünk. A Kollégium nevében Konzili Ignác, az intézmény vezetője köszöntette az ünnepeltet. Személyes hangvételű szavai, bibliai példázatai nem csak Marikát, de mindannyiunkat megérintett, elgondolkodtatott. S a zárásként elmondott vers (Reményik Sándor: Istenarc) tökéletesen idézte azt az embert, akit az itt töltött munkás évek alatt felfedezhettünk Marikában: a soha el nem fáradó, segítő kollégát; a mindig erőt sugárzó, lelkesítő társat; a vigaszt nyújtó barátot; az erős és szilárd hitű embert.

Határtalan gyermekszeretete nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kollégisták otthon érezték magukat, hiszen volt egy anyuka/nagymama a közelükben, aki éles szemével, érzékeny lelkével azonnal felismerte a szomorúság legkisebb jeleit. Aki hol szóval, hol saját készítésű (leírhatatlanul finom) süteményeivel, s a rá oly jellemző mindig széles mosollyal erőt adott a csüggedőknek.

Hálatelt szívvel köszöntük meg azt a végtelen sok jót, melyet az itt töltött évek alatt kaptunk tőle. S talán ő maga sem gondolta volna, hogy éppen ő lesz az, aki megríkat bennünket: kevés szem maradt szárazon ezen az estén…

Tóth Gyula tanár úr