Több, mint egy kollégium? Én is a szentimrében laktam…

Interjúalanyunk Szűcs Ádám, a Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola öregdiákja, aki első éves hallgató a Debreceni Egyetemen. A kollégiumban töltött 5 év tapasztalatairól kérdeztük.

Meséld el nekünk, hogyan kerültél Nyíregyházára, miért pont a szentimrét választottad?

Kárpátaljáról érkeztem, mindenképpen Magyarországon szerettem volna továbbtanulni. Több szempontot is figyelembe vettem, amikor a szentimre mellett döntöttem: egyházi iskola, van kollégiuma és egy akkor még kint élő ismerős család gyermekei ajánlották (és a szüleik is dicsérték), akik mindannyian ide jártak kisgimnazista (5. osztályos) koruktól. Én a 8. osztályt kezdtem az iskolában, kisgimnazistaként a 31-es szobában kaptam helyet a koliban. Nagyon örültem, hogy ide kerültem, otthonról sose gondoltam volna, hogy én egyszer Nyíregyházán fogok tanulni a Szent Imre Gimnáziumban.

Hogyan érezted magad nálunk?

Nem volt mellbevágóan új az élmény, hiszen Beregszászon 5-8.osztályig kollégista voltam, nem állt messze tőlem ez az életforma. Sokkal jobb állapotú, felszereltebb helyre kerültem, szerencsére a folyosón és a szobában senki nem panaszkodott az összezártságra, szerettünk együtt lenni. Első itt töltött évemben 1 hétre ki kellett költöznie a folyosónknak a számítógépterembe. 10-12 fiú aludt a földön matracokon egy légtérben a számítógépek között, szürreális élmény volt, de bármikor visszamennék újra átélni.

Megosztanád velünk néhány kellemes élményed, amire még ma is szívesen emlékszel vissza?

Nagyon meglepett az első kolis Mikulás a kápolnában, amikor Miklós tanár úr piros magyar mezben, Mikulás sapkában hozta az ajándékokat, és a kisgimnazisták kapták meg először. Szívesen emlékszem vissza a FAVÉT (Fiatalok a Világ Életéért Találkozó) előkészületeire, amikor a városi gyerekek beköltöztek egy-két hétre hozzánk. Az első FAVÉT-omon konferáltam, majd minden évben szerepeltem a misztériumjátékban. A próbák gyakran késő estébe nyúltak, mi nagyon élveztük, de főleg az utolsó napokban próbára tettük nevelőtanáraink türelmét. 🙂 A legemlékezetesebb focimeccsemet pedig sötétben, szakadó esőben játszottam atyával egy csapatban, aki bokáig érő vízben sem adta fel és játszottunk a győzelemig. Ha nem lett volna ott atya, már rég a szobánkban melegedtünk volna.

Milyen előnye volt a kollégista létnek?

Legnagyobb előnye számomra a közösség és a biztonságot adó segítő környezet volt. Bármikor bármilyen problémával fordulhattam az idősebbekhez, szobatársaimhoz vagy tanáraimhoz is. Nekem újdonság volt a lelki életünk táplálása az esti imák, a csütörtöki zsolozsmák alkalmával, sokat jelentettek Ignác tanár úr esti gondolatai is. Amikor rossz napunk volt, este kicsit beültünk a kiskápolnába, vagy máskor egy társunk vezetésével beszélgettünk minket érdeklő témákról. Szilenciumon nevelőtanáraink segítettek a tanulmányi problémák megoldásában, a dolgozatokra felkészülésben is. Lehetőségünk volt legbensőbb problémáinkat az iskola lelkivezetőjével kötetlenül megbeszélni, ő szintén a kollégiumban lakott. Itt éreztem a meghívást a papi hivatásra is, bár később nem így alakult a pályám. A matematika felé húzott a szívem, a gimnáziumban matematika-informatika tagozatos lettem és  érettségi után felvettek a Debreceni Egyetem Informatikai Karára, ahol programtervező informatikus hallgató vagyok. Természetesen itt is kollégista vagyok, egy katolikus diákotthon lakója. A szentimrében önállósodtam, így nem okozott gondot beosztani az időmet, az egyetemen is sokat segített, hogy egy sajátos rendszert, élhető napirendet alakítottam ki magamnak.

Gyakran összefutunk a kollégium portáján, kihez jársz vissza?

Az öcsém már második éve kollégista, most 6. osztályos, pénteken és vasárnap segítek neki a pakolásban. Emellett a barátnőmet is gyakran meglátogatom, akit itt ismertem meg biliárdozás és darts játék közben a koliban. Valakinek ez lenézett „kocsmajáték”, nekem a szerelmet hozta el. Rengeteg szabadidőt töltöttünk el a klubszobában, Dóra azóta megnyerte a kolis biliárd bajnokságot is. Egyébként még a húgom is kollégista volt, ő 3 évet töltött el itt.

Kinek ajánlod a kollégiumot?

Minden olyan vidéki fiatalnak, aki iskolánkat választja 4 vagy 8 évre és szeretne egy élő, keresztény közösség aktív tagja lenni. Lehetősége lesz új barátokat szerezni, kedves embereket megismerni, új dolgokat megtapasztalni, a szabadidőt okosan beosztani. A tanulás mellett számos közös szabadidős program, egyéni és csapatsportok várnak a bent lakókra. Nyitottságra, önállóságra nevel, alázatra és elfogadásra tanít a kollégiumi közösség, aminek később nagy hasznát veszi mindenki a saját életében. Én nagyon szerettem a szentimrés éveket, mindenkinek csak ajánlani tudom az iskolát és a kollégiumot is.

https://szentimre-nyh.hu/legyel-te-is-szentimres/

Szöveg és fotók: Hubai Levente