Legyünk mi a remény hordozói!
Az adventi időszak egy ajándék, amellyel arra kapunk meghívást, hogy a sötétben ne csak a koszorún lévő pici lángokat, hanem belső tüzünket is meggyújtsuk. Ennek szellemében közvetítették felénk a remény gyertyájának üzenetét a Szent Imre Katolikus Kollégium műsort adó lányai.
Néhány diákunk pap apukája lányaikon keresztül üzent a diákjainknak, dolgozóinknak, melyet ezúton is hálásan köszönünk.
„Az adventi koszorú második gyertyája azt üzeni nekünk: Ne add fel a reményt, hogy Isten meghallgat! Ne add fel a reményt, hogy Isten melletted áll minden bajodban! Ne add fel a reményt, hogy Isten a te szívedben is megszülethet!…” – írta János atya.
A görögkatolikus szertartások kezdő áldása gyakran így hangzik: „Dicsőség néked Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!” Ő a mi reménységünk! Te a remény tanúja vagy! Ott, ahol élsz, ahol tanulsz, ahol dolgozol. Ezt soha ne feledd!.. – üzente Jenő atya.
Vörösmarty Mihály egyik versének refrénje szerint: „Nincsen remény”! Manapság is megannyian leragadnak a jelennél. Már nincs türelem várni, tegyük inkább félre a jövőt. Szent Pál is ismerte azokat az embereket: „akiknek nincs reménységük”. Pedig a remény a jó dolgok felé hajt: igen, a remélt céljaimat elérem! Az élet máskülönben nem lenne egyéb, csupán a jövőtől való félelem – üzente Árpád atya.
„Vigyük magunkkal a második gyertya üzenetét és ezzel biztassuk magunkat, családunkat, osztálytársainkat, barátainkat. Legyünk mi a remény hordozói!” …– üzente János atya
Ezzel a néhány gondolatébresztő mondattal kívánunk szép adventet mindannyiunknak!
Szerző: Szekeres Tibor Lászlóné tanárnő
Fotók: Hubai Levente tanár úr
