Ünnepi gondoló, avagy Adrienn tanárnő kollégiumi köszöntője

Kedves Tanári kar, kedves Kollégisták!

Elmúltak az ünnepek. Magunk mögött tudhatunk egy nehézségektől kicsit sem mentes évet, és benne vagyunk máris az újban. 2021 a nagy reménységek éve, mint minden új év, ami beköszönt: reménység.

Várjuk az ismeretlent, a változást, a jót, a szeretetteljes esztendőt, és ezzel párhuzamosan persze máris megjelennek lelki szemeink előtt: a küzdelmek, harcok és azok a téglák, amiket fáradalommal, hittel, de mégis a viszontagságok ellenére, igyekszünk majd odaadásunkkal lerakni.

Nekem mégis az jár a fejemben, hol kezdődik az ünnep, vajon tényleg elmúlt? Szabad- e úgy nekiindulni az évnek, hogy az ünnepet elfelejtjük, mert csak egy adott dátumra, időszakra gondolunk. S nem jut eszünkbe, hogy végül is az ünnep most kezdődik, azzal, ahogy benne vagyunk a pillanatban, ahogy élünk, ahogy a napjainknak örülünk. Ünnepnap ez a mai, mert élünk! Ez a törékeny, leheletnyi életünk, lehetne minden nap egy ünnepnap. Az ünnepnap nem attól jó, mert gazdag, fényűző, ahogy a napok sem attól jók, mert ilyen dolgokat várunk el tőlük. Attól ünnepnap ez a mai, mert adatik, ahogy az ünnepnap eljő, úgy sorakoznak előttünk a napjaink is, az egyszerű hétköznapi napok. Hát nem csodálatos dolog napokat kapni, ünneppel a szívünkben?  Minden egyszerű csodában benne rejlik az igazság…

Én ezt kívánom nektek az új évre és engedjétek meg, hogy megosszam veletek, egyik olvasmányélményem záró sorait. A könyvet Christy Wilson Beam írta Mennyei csodák címmel, akit érdekel, nyugodtan keressen rá az interneten, nem fog csalódni. Én is a barátnőmtől kaptam, mert állítólag egy isteni sugallat azt üzente, ez a megfelelő ajándék nekem az ünnepre. Így éltem a lehetőséggel és elolvastam a mézeskalács-illatos percekben. Nézzétek mit találtam: „Isten mindig itt van, és mindenre van megoldása. Lehet-e a békességnek hatalmasabb forrása, mint ez az egyetlen kijelentés? Amikor az élet számunkra felfoghatatlan nehézségek elé állít bennünket, nem nekünk kell megkeresni a vigaszt – hiszen mi magunk vagyunk azok. Isten kezében a békesség jól hangolt hangszereivé válunk, az ő ajándékai vagyunk egymás számára, mindannyian egy- egy csodát megtestesítve különleges és lenyűgöző tervében.” mondta ezt egy kislány, Anna, az édesanyjának miután meggyógyult egy gyógyíthatatlan betegségből. Az ő történetük, egy család sorsát rejti a könyv és mindenkinek szeretettel ajánlom!!

Boldog új esztendőt Kollégium!

Sipos Adrienn tanárnő

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: